Rólam
Vargáné Édes Emőke Tünde pszichodráma vezető
Drámavezetőként igyekszem megmutatni a csoportjaimba járóknak,
milyen felszabadító érzés az, amikor valaki igazán önmagává válik.
2005-ben találkoztam először a pszichodrámával, önismereti munkám egyik 250 órás epizódja során. Akkoriban sokat szorongtam, nehezen tudtam kapcsolatot teremteni másokkal, és gátlásokkal küzdöttem. Úgy döntöttem, hogy szembe nézek a félelmeimmel, és egy olyan módszert kell találnom, amely lehetővé teszi számomra, hogy csoportban dolgozhassak magamon. Így
kerültem Dr. Daubner Béla csoportjába, ahol óriási fejlődést értem el,
rengeteget tanultam, és élveztem a csoportban való megnyílást, a
közösség részévé válást és együttműködést.
Lenyűgözött a dráma
hatékonysága, az a folyamatos változás, ami bennem végbement, és láttam,
ahogy társaim személyisége is egyre inkább kibontakozik. Benne ragadtam, és ebben fejlődöm tovább...
A módszerről:
Az önismereti pszichodráma egy erős és rendkívül kreatív módszer, amely segíti és fejleszti a spontán önkifejezést úgy, hogy közben cselekvésre késztet. A belső egyéni konfliktusok, döntési bizonytalanságok a pszichodráma eszközeinek segítségével (szerepcsere, tükrözés, duplázás) a csoportban megjeleníthetők, újra értelmezhetők, aminek hatására a tapasztalat szerint változás indul be.
A módszert Jacob Levy Moreno 1925-ben pszichiáterként alkotta meg, majd fejlesztette tovább. Itthon Mérei Ferenc honosította meg az 1970-es években.
Fontos megemlíteni, hogy a valóságban életünket kisebb csoportokban éljük. Kapcsolatban vagyunk a társunkkal, szülőkkel, barátokkal, munkatársakkal. Különböző érzések keletkeznek bennünk a mindennapok hatására. Megéljük a jó pillanatokat, de a nehezebb percek, konfliktusok is ott zajlanak, onnan erednek. Ezekkel fontos dolgozni, hogy ne elfojtás legyen belőle.
A pszichodráma egy csoportos módszer, amelyet két vezető irányít. A közös munka a jelenből, azaz az itt és mostból indul, úgy, hogy közben lehetőséget biztosít arra, hogy a résztvevő rálásson a saját hozott mintáira, kialakuljon egy megfelelő önreflexiója. Mindeközben ott a csoport megtartó és biztonságot adó ereje. A csoportban mindig csoporttitok van, ami azt jelenti, hogy bármi, ami a csoportba bekerül az ott is marad, a hétköznapi életbe információ nem kerül ki. Ugyanakkor a hétköznapi életben úgy jelenik meg a hatása, hogy egyszercsak észrevehetővé válik, hogy a korábbi minták már nem aktivizálódnak, elindul egy új viselkedési mintázat beépülése. Ez alatt értjük azt, hogy szabaddá válik valaki.
A dráma egy olyan teret biztosít, ahol biztonsággal olyan dolgokat is meg lehet tenni, megélni, ami a hétköznapok során nem vagy alig lehetséges.
A dráma foglalkozások célja:
- az önbizalom növelése (ezáltal különböző helyzetekben a kiállás önmagunkért)
- megfelelő párkapcsolat kialakítása (azon keresztül, hogy kialakul egy önreflexió)
- az indulatok megfelelő felszínre segítése (agresszió kontra elfojtás)
- gyermekkorból hozott szorongások leküzdése
- megfelelő pozitív jövőkép kialakítása
